Iskolánk története szorosan kötődik a reformáció tanainak elterjedéséhez vidékünkön. Dévai Bíró Mátyás terjesztette az új nézeteket ezen a tájon, és sikerült maga mellé állítani a megye jó pár hatalmasságát. Az egyik közülük Bélteki Drágfi Gáspár nagybirtokos volt, aki 1535 és 1540 között telket vásárolt, amit a református egyháznak adományozott, mondván „legyen nekik iskolájok”. Ezzel gyakorlatilag megvetette a református oktatás alapjait Szatmáron.

Az első időkről szórványos adataink vannak, ami sok vitára ad okot az iskola alapítási idejét illetően. A hiteles adatok erre a korra vonatkozóan az 1703-as tűzvészben vesztek egyrészt, másrészt a sok költöztetés során tűntek el. Ám az a tény, hogy egy 1594-es zsinati döntés szerint „A debreceni főiskolára való gyűjtésekre nagy gond fordíttassék, szintúgy a szatmárira”, azt bizonyítja, hogy a XVI. században már rangosnak számított iskolánk.

Új fejezet kezdődött az iskola életében Milotai Nyilas István lelkész-tanár szatmári működése idején. Mivel az egyre bővülő iskola kinőtte kis paticsfalú épületét, kieszközölte egy új iskola építését. Eladatta a régi telket, és új területet vásároltatott a városi tanáccsal 500 forinton. Ezen a telken épült az új iskola, amit aztán több ízben átalakítottak, bővítettek. 1704-ben, 1822-ben, 1890-ben került sor átalakításokra, az utolsó bővítés 1902-ben történt. Ma a Kölcsey Ferenc világi kollégium működik az épületben, bár elvben a református egyház már visszakapta. Milotai Nyilas István azt is kieszközölte, hogy a város biztosítsa a tanárok fizetését felkészültségtől függően. Ezen kívül támogatták az iskolát a megye, a környék protestáns nemesei, de segítették az erdélyi fejedelmek is, mint Bocskay, Rákóczy vagy Bethlen Gábor, akinek végül is 1618-ban Milotai udvari papja lesz, később Erdélyben püspök. Az iskola a XVII. század folyamán lendületesen fejlődik mind diák, mind tanár létszám tekintetében, bár mellette más református iskolák is működtek. A főgimnázium fiúk számára állíttatott, de ez ebben a korban természetes volt. Görög-latin-zsidó nyelvet, hittant, bölcsészetet, mértant, történelmet tanítottak tanárok, az alsóbb osztályokban pedig a felsős diákok, a vulgo diákok tanítottak. 1749-ben egyesül a Németi eddig önálló gimnáziumával, ami jelentősen erősíti. A XVIII. század azonban fájdalmas korszaka lesz az iskola történetének. A rekatolicizálás fő eszközei, a jezsuiták egyre nagyobb teret nyertek és aknamunkájuk tökéletes volt. 1754-ben lefokozzák az iskolát – elveszti főgimnáziumi jellegét, anyagi támogatásának és alapjainak nagy részét. Bár maga br. Wesselényi Ferenc, az akkori főgondnok tiltakozik magas helyen, alig tudnak megmenteni egy kétosztályú grammatikai iskolát. 

1787-ben II. József rendelete értelmében bevezetik a német nyelv tanítását, aminek tanítására Nagy Pált hívják meg, és szigorúan ellenőrzik az oktatást. Nehéz időszakot vészel át az intézmény, de lassan, ha halványan is, reménysugár csillan. 1788-tól már négy osztály plusz elemista, majd 1795-től még kettő, egy rhetorika és egy poetica osztály működik. Lassan kezd visszatérni a régi időket idéző helyzet. A XIX. század remekül indul, igazi újjászületés kora lesz. 1805-ben a városi tanács új épület emelését vállalja fel a megye reformátusságának támogatásával. 1822-ben el is készül az egyemeletes új iskola, reményteljes időket ígérve.

A század közepén, 1852¬-59 között magángimnáziumként kényszerül működni, négy osztállyal az Organisations Entwurfnak köszönhetően. De a század végére már főgimnáziumként működik, és lendületesen fejlődik. Bővül, tágul minden értelemben a tudományok palotája. Igazi szellemi központ lesz a környék számára. Köszönhető ez magasan képzett tanári karának, akik igazi szatmári egyéniségekké váltak, bár sokan nem innen származtak. Népszerűségnek örvendett a városban Szathmáry Sámuel lelkész és tanár, aki 23 éven át irányította az iskolát igazgatóként. Növényvédő és Ápoló Egyesületet alapított, de tagja volt a Magyar Természettudományi Társaságnak is. Szervezte és irányította a Kölcsey Kör tevékenységét.

Bakcsy Gergely, székelyföldi születésű latin szakos tanárról azt írja egyik tanítványa, hogy „minden szavát, bátran nyomdába vihette volna az ember”. Ő írta meg a kutató történészi alaposságával az iskola történetét. Igazgatója volt az iskolának 1910-ben, amikor az akkor meglévő adatok értelmében a fennállás 300-adik évfordulóját ünnepelték. Borsos Jenő, a századforduló nagy tanáregyénisége, magyar nyelv és irodalmat oktatott, de a Kölcsey Körnek is aktív tagja volt.

Dr. Hantz Jenő Kolozsvárról került Szatmárnémetibe, és 37 évet oktatott a Református Gimnáziumban. Hírlapíróként és kultúregyletek aktív tagjaként is ismert volt, de volt a szatmári egyházmegye főjegyzője is tíz éven át. Mátray Lajos – a Kölcsey Kör rendezvényezője 1892-ben , nem csak oktat 40 évig Szatmáron, de szépíró is. Irodalomtörténeti munkái jelentősek.

A XX. század sokoldalú tanár-művészegyénisége volt Sarkadi Sándor. Eredetileg fizika-kémia szakos volt, de iparművészként, képzőművészként is sikeres, elismert volt.
Sasi Nagy Béla hűséggel küzd a két világháború közti időkben a gimnázium megtartásáért, tekintélye visszaszerzéséért. Könyvtárőrző tevékenysége is ismert. A két világháború közötti időszak a sorvadás, illetve az erőszakos sorvasztás ideje, a gáncsoskodások kora. Megvonják a nyilvánossági jogot, nyelvvizsgára kötelezik a tanárokat, az érettségi vizsgákon buktatják a diákokat. Ez nem akadálya azonban annak, hogy olyan egyéniségeket neveljen, mint Gellért Sándor költő vagy Ligeti László Zoltán tanár. Mindezek ellenére visszaküzdi magát 1935-ig líceumi szintre. A lendületes fejlődés folytatódik, a nyilvánossági jog visszaszerzésével 1941-ben, amikor az iskolának 600 tanulója van.
Ennek a lendületnek parancsol megállást az 1948-as államosítás, amikor is egyetlen nap alatt véget vetnek a nagymúltú Gimnázium létezésének, legalábbis akkor úgy tűnt. Átszervezések, lefokozások kora következik, már amik a Református Gimnázium épületében működő iskolaformákat illeti. Maga a Gimnázium tetszhalott állapotba jut.

Ez az állapot szűnt meg akkor, amikor 1991-ben újraindult a Református Gimnázium Szatmárnémetiben. Ezt nagyon egyszerű leírni, megállapítani, de mögötte komoly harc húzódik, harc a bürokráciával, megnemértéssel, rosszindulattal, gáncsoskodással. Az alapgondolat áldott emlékezetű Ligeti László tanár úrtól származik, aki maga is a Gimnázium diákja volt, édesapja pedig igazgatója. Elképzelése szerint az ősi Főgimnázium visszaszerzése lenne a megoldás, mely „a 400 éves ősi hagyományok és református jellege mellett – mindenkor ökumenikus szellemű volt – mindenféle vallásfelekezetnek Alma Matere”. Bár sok utánajárás után a Vallásügyi Minisztérium megadja az engedélyt 1991. június 6.-án, a tanfelügyelőség próbálja megtorpedózni az újraindulást. 1991. július 2.-án mégis lezajlik a megalakuló tantestületi gyűlés, mely Szabó Terézia tanárnő személyében iskolaigazgatót választ. Negyvenhárom éves tetszhalál állapot szűnik meg ezzel, a gimnázium, mint jogi személy, ismét létezik.

Ám ezzel még a helyzet megoldatlan marad. A két osztályra kiírt felvételit mindenképp meg akarja akadályozni a „hivatal”. A Kölcsey Ferenc Kollégium teológia tagozatos osztályaként akarják csupán a felvételi eredményeként megalakult osztályokat. A kitartás és áldozatvállalás eredményeként 1991. szeptember 15.-én a Láncos templomban ünnepélyes keretek között lezajlott az újjászületett Szatmárnémeti Református Gimnázium első évnyitója. Komoly győzelem volt ez még akkor is, ha a munka java csak ezután következett. Leírhatatlan körülmények között tanított a tanári kar és tanult a diákság. Megtűrt lett az iskola saját házában. Vitatták jogutódi minőségét, egyáltalán létjogosultságát. De a tanítás, oktatás, nevelés folytatódott az eredeti szellemiség becsületével bármilyen körülmények között is. A munka zajlott pincében, melléképületben, délutáni műszakban is.
Lassan kialakult az iskola belső rendje, a tevékenységek menete, újjáéledtek hagyományaink. Iskolalelkész lett Korda Zoltán tiszteletes úr, a Láncos templom lelkésze, és a hetet áhitattal kezdték és zárták a diákok, tanáraikkal együtt. Elkezdődtek a rendszeres vasárnapi diákistentiszteletek.

Lassan, de biztosan nőttünk és értünk. Az 1992-es évet már három kilencedikes osztállyal kezdtük, egy teológia, egy humán és egy kémia-biológia osztállyal. Később a kémia-biológiáról átváltottunk matematika-informatikára, a megváltozott igények okán. Közben folyt a harc saját épületünkért, ami még egészében ma sem ért véget, bár azóta az egyház visszakapta saját épületeit. A folyamatos kérvényezések, utánajárások eredményeként 1997-ben az iskolánk számára kijelölték a régi zárda, akkor már bentlakásként működő épület egy részét, egy szintjét. Kitartó „honfoglalás” árán, valamint jóindulatú támogatóink segítségével lassan birtokba vettük a menet közben a felismerhetetlenségig átalakított épületrészt. Ám tíz év alatt, hála az isteni gondviselésnek, ezt is szépen kinőttük. Szaporodott a diákság, bővültek a tagozatok. 2002-ben beindult az első V. osztály, ami a Nyilas Misi nevet kapta, mivel csupa vidéki gyermek alkotta. Iskolánk ugyanis felvállalta azoknak a gyermekeknek a nevelését, akiknek lakóhelyén nincs anyanyelvű tagozat. Azóta már az V¬–VIII. osztályokba helybeli gyerekek is felvehetők, de zömében most is a vidéki gyerekeket várjuk. Ami a nagy gondot jelenti, az a saját bentlakás hiánya. Beindult az esti oktatási tagozat, egyedüliként a megyében magyar nyelvűként. Helyet kapott a poszliceális képzés is. Így nem csoda, hogy kicsit szűken voltunk már a régi épületben.

2007 szeptemberében útra keltünk hazafelé. Első állomásként beköltözhettünk két saját épületbe, a volt Református Tanítóképző, valamint az úgynevezett „Pirostéglás Iskola” épületébe. Eddig ezekben a Pop Aurel Művészeti Líceum működött, ők a mi helyünkre költöztek. Sajnos a két épületben való lét eléggé megnehezíti a munkát, de a helyzetmegoldás kényszerében edzett iskolavezetés és tanári kar túl fog lépni ezen a problémán is. Az iskola igazgatását 1995-ben átvette Szilágyi Éva magyar szakos tanárnő, akit munkájában a Vezető Tanács és az Iskolaszék támogatta, és aki végül ősi épületébe hazavezette a Szatmárnémeti Református Gimnáziumot. Szilágyi Éva tanárnőt 2017 szeptemberétől Póti Eduárd – János, az iskola egykori diákja és történelemtanára váltotta az igazgatói székben.

Napjainkban a Szatmárnémeti Református Gimnázium a Királyhágómelléki Református Egyházkerület talán leggyorsabban és legdinamikusabban fejlődő oktatási intézménye. A 2017 óta eltelt hét esztendőben megújult az oktatási palettánk, új szakok nyíltak, bővült az osztályok és csoportok létszáma. Jelenleg az intézmény 3 bölcsődei csoportnak, 9 napközis óvodai csoportnak, 5 elemi osztálynak, 4 gimnáziumi osztálynak és 12 líceumi osztálynak ad otthont hat épületben, Szatmárnémeti öt különböző pontján. A 2023 – 2024-es tanévben a Gimnáziumba beiratkozott bölcsődések, napközisek és diákok száma elérte a 775-öt. 

A Református Gimnázium nem csak oktat, nevel, de támogatja is a megye ifjúságát a tanulás lehetőségének megteremtésében. Hála a jóindulatú pártfogóknak és az emberi áldozatkészségnek, sok ösztöndíjat tudunk pályázatra bocsátani. Alapítványok, magánszemélyek, volt Református Gimnáziumban végzett diákok segítenek minket ebben. 
A hagyományőrzés szellemében sorozatosan részt vettek diákjaink a helytörténeti vetélkedőkön, igen szép eredménnyel. Az elmúlt harminchárom évben azon igyekeztünk, és továbbra is azon igyekszünk, hogy Gimnáziumunk ne csak jogutódja, de méltó utóda legyen a hányatott sorsú, de mindig, minden körülmények között helytálló egykori Szatmárnémeti Református Gimnáziumnak.